A pszichiáter meglátogatja a betegeit. Bemegy a szobába, látja, hogy az egyik ember hadonászik a levegőben, a másik pedig fejjel lefelé lóg a mennyezetről. Kérdezi a hadonászótól, hogy mit csinál.
- Nem látja, hogy épp egy deszkát próbálok kettéfűrészelni? - hangzik a válasz.
- És a barátja mit csinál ott fejjel lefelé lógva? - kérdi az orvos.
- Ja, ő lámpának képzeli magát. - feleli a beteg.
- Nem szólna neki, hogy fejezze be, már egészen lila a feje! - jegyzi meg a doki.
- Mit akar? Hogy sötétben fűrészeljek?

Két orvos beszélget a pszichiátrián. Megszólal az egyik:
- Van egy betegem, akinek az a kényszerképzete, hogy két majom és egy sámli van a fejében és veszekszenek a sámlin. Már minden terápiát kipróbáltam de nem használt!
- Na és ezek után mit csinálsz? - kérdi a másik.
- Megoperálom és vagy kiveszek egy majmot vagy beteszek még egy sámlit.

Újságíró készít riportot az elmegyógyintézetben. Azt kérdi a főorvostól:
- Hogyan állapítják meg egy páciensről, hogy már elhagyhatja a kórházat?
- Vannak olyan feladataink, amiket helyesen végrehajtva bizonyíthatják elmeállapotukat.
- Tudna egy ilyen példát mondani?
- Persze. Vegyük például ezt: van egy kád, teli vízzel. Van a fürdőszobában három tárgy, egy kiskanál, egy pohár és egy vödör. Melyikkel tüntetné el a vizet a kádból?
- Ó, hát ez egyszerű! Minden normális ember a vödröt választaná.
- Nem, minden normális ember kihúzná a dugót a kádból...

Belép a pszichológus egy tök üres szobába. Megszólal:
- Mondja uram! Mióta képzeli hogy láthatatlan?

Az elmegyógyintézet kertjében a professzor sétál
az alorvossal. Látja, hogy az egyik beteg felmászik a villanyoszlopra, és a tetejére egy
cédulát erősít. Majd lejön, és nézi, hogy a
betegek egymás után másznak fel a póznára,
valamennyien elolvassák a kitűzött cédulát,
elégedetten bólintanak, majd lejönnek. A professzor megkéri az alorvost, hogy nézze meg, mi van a cédulán. Az felmászik, elolvassa a cédulát, ő is bólint és lejön.
- Nos, mi van a papíron? -kérdi izgatottan a professzor.
- Továbbmászni veszélyes.