Kohn professzor fia, a tizenkét éves Jenő dühöng, csapkod:
- Semmit se találni ebben a k....a háztartásban!
A hatéves Samuka elégedetlenül közbemorog:
- Ne beszélj ilyen csúnyán! Mit gondolsz, mi marad ilyen stílus mellett családunk kifinomult nevelési stratégiájából? Mi marad az ízlésből és a finom erkölcsiségbôl? Anyánk fennkölt stíluseszményéből? Egy nagy lóf....!

Kohn összefut Grünnel, aki kölcsönkér tőle ötszáz forintot azzal, hogy majd hozza. Kohn ad. Pár nappal később megint összetalálkoznak.
- Ó, Kohn, nem tartozom neked ötszáz forinttal?
- De tartozol.
- Adj még ötöt, és akkor kerek ezret kapsz vissza!
Kohn ismét ad, majd ismét sor kerül a találkozásra.
- Te Kohn, nem tartozom neked egy ezressel?
- De igen.
- Adj még ezret, és akkor kétezret adok majd!
Kohn ímmel-ámmal ad. Nemsokára Grün becsönget hozzá.
- Te, nem tartozom neked kétezerrel?
- Neeem!

Áron, a kocsis felvesz a kocsijára egy rabbit. Útközben beszédbe elegyednek, és a rabbi végig azt mondogatja, milyen nehéz is az ő hivatása. A kocsis azt javasolja, hogy cseréljenek egy rövid időre. A rabbinak tetszik az ötlet, végül is kocsisnak lenni könnyebb. Csak azon gondolkozik, jó lesz-e a kocsis rabbinak. Ahogy beérnek egy faluba, két diák megszólítja a rabbiruhába öltözött kocsist, hogy ugye így meg úgy kell értelmezni a Szentírást. Áron fitymálóan nézi őket:
- Ezt nálunk egy közönséges kocsis is kívülről fújja! Hé, Jankele, állítsd meg a lovakat és magyarázd el ennek a két semmirekellőnek!

Sulteisz, a város-szerte ismert nagykereskedő, négyszintes, óriási villát épít a Sváb-hegyen. Az adóhatóság emberei annak rendje és módja szerint kiszállnak a helyszínre.
- Mondja Sulteisz úr, miből tellett Önnek erre a palotára?
- Tudják, kérem, egy éjszaka álmomban megjelent nekem az Úr angyala és azt mondta: Menj ki Sulteisz a te kerted végébe és áss! Találsz majd egy faládikában aranyat és drágakövet, építtess te annak az árán egy villát, mert az az Úrnak tetsző cselekedet.
Az adóellenőrök kajánul mosolyognak:
- Ez rendben is lenne Sulteisz úr, de nem tudna nekünk, akiknek nem ennyire erős a hitünk, valami kézzelfoghatóbb bizonyítékot mutatni?
- De uraim! Hát itt a villa nem?

Kohn és Grün libakareskedők Oroszország egyik falujában. Egy szép napon rendelet jelenik meg a libaárusítás betiltásáról. Kohn tovább folytatja az árusítást, le is tartóztatják és két évre ítélik. Szabadulása után hazamegy és látja, hogy Grün háza előtt hosszú sor kígyózik. Az emberek egyenként bemennek és egy libával a hónuk alatt jönnek ki. Kohn este átmegy Grünhöz és kérdezi tőle:
- Mondd csak Grün, szabad már libákat eladni? Megszüntették a rendeletet?
- Dehogy is szüntették meg, a libák eladása még mindig tilos.
- Hát akkor te hogy mersz libákat árusítani?
- De kedves Kohn, én nem árusítok libákat!
- Ne viccelj már, hogyan magyarázod akkor meg, hogy az emberek sorba állnak a házad előtt és egy libával a hónuk alatt jönnek el onnan?
- Félreértetted a helyzetet. Én csak feladtam egy hirdetést az újságban, hogy elvesztettem 100 rubelt és a becsületes megtalálót egy libával jutalmazom!

Egyszer a pápa elhatározta, hogy kitiltja a zsidókat a Vatikánból. A zsidók felháborodtak, ezért a pápa beleegyezett, hogy ha egy zsidó le tudja győzni teológiai vitában, maradhatnak. A zsidók egy bölcsességéről ismert rabbit választanak, hogy kiálljon a pápával a "párbajra". A rabbi azt mondja, hogy tegyék érdekesebbé a vitát és egyiküknek se legyen szabad beszélni. A pápa beleegyezett.
A vita napján a pápa és a rabbi leültek egymással szemben, a hívek köréjük gyűltek. A pápa felemelte három ujját. A rabbi felmutatta egy ujját. A pápa egy kört rajzolt a levegőbe. A rabbi a földre mutatott. A pápa elővett egy ostyát és egy pohár bort. A rabbi elővett egy almát.
A pápa ekkor felállt:
- Feladom - mondta. - Te túl bölcs vagy, rabbi. Maradhattok.
Később megkérdezik a pápát a bíborosok:
- Mit beszélt a rabbival?
- Először felmutattam három ujjamat, hogy a Szentháromságra emlékeztessem. Ő felmutatta egy ujját jelezve, hogy egy Isten van mindkét vallásban. Ezután rajzoltam egy kört a levegőbe, mutatva, hogy Isten mindenhol ott van körülöttünk. Erre a földre mutatott, jelezve, hogy Isten itt is van, velünk. Ekkor elővettem egy ostyát és egy pohár bort, megmutatva, hogy Isten feloldoz a bűneink alól. Ő elővett egy almát, hogy az eredendő bűnre emlékeztessen. Mindenre volt válasza. Mit tehettem volna?
Közben a zsidók is körbeveszik a rabbit:
- Mi történt, rabbi?
- Először azt mutatta, hogy három napunk van elhagyni a várost. Mutattam, hogy EGY zsidó sem fog elmenni. Ezután körbemutatott, jelezve, hogy az egész várost megtisztítja a zsidóktól. A földre mutattam, jelezve, hogy mind itt maradunk.
- És utána?
A rabbi vállat vont:
- Nem tudom. Elővette az ebédjét, mire én is.