A Beatles együttes hatása

Az 1964. év a Bee Gees zenekar számára Ausztráliában a megismertetés éve volt, idejük nagy részét turnék tették ki.

Mint egy forgószél, úgy robbant be az ausztrál popzenei életbe a Beatles hatása, és megváltoztatta a gondolkodást is. Mindenki olyan típusú dalokat akart énekelni, játszani, stílusváltozás következett be. Barry is hatása alá került. Kísérletezni kezdett, kiterjesztette a zenei világát más előadói számokra is. De ebben az évben inkább más előadók lemezein szerepeltek.

Három kislemezük jelent meg: a „Peace of mind / Don't say goodbye”, 1964. február 10-én, az első olyan lemezük, ahol közvetlen hatása érződik a Beatles zenéjének, majd 1964. augusztus 17-én a „Claustrophobia / Could it be” kislemezük. A számokat kivétel nélkül Barry Gibb szerezte.

A harmadik kislemez a Turn around look at me / Theme from the Travels of Jaimie McPheeters. Australia: 1964. október 12.) volt. Az első számot Jerry Capehart, a másodikat pedig a Jerry Winn, Leigh Harline szerzők dala, az első Glen Campbell, a második pedig a The Osmond Brothers dalainak feldolgozása volt. Ez volt az első lemez, amelyen nem saját, hanem idegen szerzők műveit jelentették meg a Bee Gees név alatt. Ezek után több lemezükön is szerepelnek más szerzőpárosok.

1965–ben a Bee Gees életében komoly és döntő változások álltak be: Bill Shepherd lett a producerük, majd megváltak egymástól, először kerülnek egy számmal a Top20-ba, valamint megjelent első LP.-jük is. A leglényegesebb változás az együttes életében, hogy Maurice és Robin is elkezdett dalokat írni, valamint énekesként nemcsak a vokálban hallatszott hangjuk, hanem fronténekesként is bemutatkoztak.

1965 elején Robert Iradle, addigi zeneszerkesztőjük és producerük elhagyta a Festival Recordot, így hivatalos producer nélkül maradtak. Ebben az évben megjelent első kislemezük már így készült. Ezen a lemezen („Every day I have to cry / You wouldn't know”.) jelent meg Arthur Alexander száma az A oldalon.

A Festival Records-nál ekkor Bill Shepherdhez kerültek. Az angol Bill Shepherd, Ausztráliában dolgozott ebben az évben, mint karmester és rendező, nem szeretett más művészekkel dolgozni, mint rendező. Bill vissza akart térni a popzenei világba, mint Shepherd and His Flock (az utolsó LP-je 1959-ben jelent meg). Bill rengeteg tanácsot adott nekik az első közös munkájuknál.

1965. augusztusban jelent meg a „Wine and women / Follow the wind” kislemezük. A Bee Gees eddig munkássága alatt az első számuk, (Wine and women), ami a Top20-ba került. A Festival vezetősége azonban úgy látta, hogy ennél többre nem is lesznek képesek, ezért becsukta az ajtót előttük, kiadó nélkül maradtak. Ezen a lemezen énekelt először Robin szólóénekesként Barryvel, itt kezdett kialakulni a jellegzetes Bee Gees hangzás. (Wine and women)

A korszakot a „The Bee Gees sing and play 14 Barry Gibb songs” nagylemezük zárta le, mintegy összefoglalva az 1959-1965 közötti időszakot. Producere szintén Bill Shepherd volt. A lemez 1965 októberében jelent meg. Ezen a lemezen a 14 számból 9 már megjelent korábban, csak 5 új felvétel szerepel Barry dalaiból. Átütő sikert nem aratott.

Az 1966-os év a Bee Gees-hangzás kiteljesedésének éve volt, ami aztán 1967-től a világhír felé repítette őket, valamint Maurice és Robin is elkezdett számokat írni.

Az 1966-os évet még a Leedonnal kezdték a „Cherry red / I want home. Australia kislemezzel” 1966 márciusában. Lemezük, bár a Festival Record új, 4 sávos felvevőkkel is rendelkező stúdiójában lett felvéve, mégis mono felvétel lett. A felvételek minősége nem volt jó, így először pályafutásuk alatt a Bee Gees-nek kellett az utómunkálatokat is elvégezni. Ezek után határozták el, hogy szakítanak a Leedonnal és március végén Barry megkereste Nat Kipnert, aki a Spint kiadót ajánlotta nekik.

Nat Kipner amerikai volt, aki áttelepült Ausztráliába, producerként dolgozott zenei show-k, TV műsorok és lemezkiadások területén, zeneszerző volt és több zenei tartalmú újság publicistája. Nat Barry mellett szerette volna, ha Maurice és Robin is a stúdió részére dalokat írjon, Robint nem érdekelte, de Marice boldogan fogadta el az ajánlatot.

Az igazi Bee Gees hang kialakulása is akkor kezdődött, amikor Nat Kipner meghívta őket Ossie Byrne stúdiójába, a St. Clair stúdióba, Hurtsvillebe, Sydney külvárosába, ami akkor egy kis stúdió volt, egy-két felvevőmagnóval, ugyanakkor a kor legmodernebb technikai felszereltségével rendelkezett, a hangmérnökei is kiválóak voltak. A Bee Gees lemezeinek hangzásvilága is nagyságrendekkel lett jobb, mint előtte volt. A producerük Nat Kipner lett. Nat kapcsolatai révén nemcsak az ausztrál, hanem a nemzetközi világban is lehetőségük teremtődött a megismertetésükre.

„Spicks and Specks” 1966. májusban már a Spin kiadóval jelent meg és a St. Clair stúdióban lett rögzítve. Ezen a lemezen Barry Gibb mellett Robin és Maurice zeneszerzőként is bemutatkozott. A lemez eredetileg a „Monday’s Rain” nevet viselte (az első számról), de a „Spicks and Specks” szám kislemez megjelenése és sikere után a címet megváltoztatták, valamint a később nyomtatott lemezeken a két szám lemezen elfoglalt helye is felcserélődött. A „Spicks and Specks” lemez meghozta számukra a sikert nemzetközi szinten is.

A nagylemez mellett kislemezeiket is kiadta a Spin: „Monday's rain / Playdown” , „Monday's rain / All of my life”, „Spicks and specks / I am the world”.

1966. november 25-én Hugh Gibb a nagylemezt és más számok demo változatát (Gilbert green, Deeply, deeply me, Mrs. Gillespie's refrigerator), elküldte Brian Epsteinnek, a Beatles menedzserének, aki az érdekeltségébe tartozó NEMS- ben (Northern England Music Stores) – lejátszotta, a Bee Gees-el Robert Stigwood igazgató felvette a kapcsolatot. A „Spicks and Specks” ekkor az ausztrál listán a harmadik helyet foglalta el.